a vágyat csontig harapod

Ha most visszaforgathatnám az időt, ha mindent megváltoztathatnék, ha a hibákat meg nem történté tehetném..
akkor sem tudnék neki nemet mondani. Lehetetlen.
Nincs is szükség a hazug mesékre.

Vicces, ahogy kihozza belőlem ezeket a rózsaszín bejegyzéseket. Valamit nagyon tud!

ügyes

Ügyes vagy, rendesen ettél!
Utoljára az óvodában mondták ezt nekem a kedves nénik, amikor becsülettel megettem a kötelező öt kanállal a spenótból, amit utáltam. De ma mégis ezt mondta anyukám ebéd után. Kit dicsérnek meg azért, mert evett levest, egy kis húst, sőt még desszertet is? Hát engem. Azért furcsa volt. Sose mondott ezelőtt hasonlót, maximum csak gondolt. Kicsit még ijesztő is. Pedig én rosszul érzem magam miatta, ez túl sok volt. Mindegy.
Üdvözlettel: a gramm-mániás

insecure

Kevés bennem az elszántság. Hiába határozok el valamit, túl könnyen feladom, ha úgy érzem nem vagyok elég jó. Túl sok mindennel vagyok így. Ebbe a blogba is ezredszerre kezdtem bele, és mikor úgy gondoltam nem megy ez nekem, nem érdekel senkit, akkor egyszerűen abbahagytam. Évekig rajzoltam, aztán hirtelen csoda volt, ha a kezembe vettem egy lapot és egy ecsetet. Másodszorra vágtam bele a gitározásba is. Most próbálom nem feladni.
Hiányzik a rajzolás. Valaki elkezdett biztatni, hogy csináljam és most van pár ötletem is, mégse kezdek neki. Furcsa, hogy ugyan ez a személy vett rá a blog folytatására is, mondván, hogy ő szereti olvasni az írásaim. Talán elfogultságból, talán mert adok a véleményére, de hallgattam rá. Nem tudom, most miért nem elég. Régen tudtam, hogy jó vagyok. Voltak visszajelzések amik megnyugtattak.
Nemrég kaptam egy kedves hozzászólást itt a blogon, és rettentően jól esett. Láttam, hogy van aki olvas, van egy kis értelme. Ha másért nem is, egy-két emberért megéri.

Vajon sokan vannak így ezzel? Van valami, amit az ember csinál egy ideig, aztán az önbizalomhiány felülkerekedik rajta. Nem érzi magát elég jónak szinte semmiben. Félbehagyott tervek, elveszett álmok. És meglepően sokat segít a másoktól kapott biztatás. A vélemény, akár rossz, vagy jó mégis csak azt jelzi, hogy figyelnek rád az emberek. De miért nem elég, ha csak a saját magunk szórakoztatására foglalkozunk valamivel? Talán túl kevés a motiváció.
Kezdenem kell magammal valamit!

we all have problems

Mindenki menekül valami elől. A problémák elől, amiket gyakran be sem ismer az ember, a múlt elől, az emlékek elől, vagy a feladatok elől. Túl sok dolog. Hangulatingadozások. Túl sok gondolat. Elrejtve mélyen és könnyű nem törődni velük. Néha előtörnek, de ennyi, semmi több. Van amivel nem érdemes foglalkozni, mással viszont annál inkább. Vannak, akik túl sokat agyalnak a dolgokon. Irigylem azokat, akik nem.

egy, kettő.. várom

Hajnali három múlt és nem tudok aludni. Hangulatom lehetne jobb. Kevesebbet kellett volna ennem. Le kéne mosnom a sminkem. Egy légy röpköd ide-oda, de meguntam az esélytelen harcot, nem  tudom leütni. Zümmögj, ha jól esik! Szükségem van egy takaróra, mert a lábam mintha fagyasztóban lett volna. Csak írok és írok, értelmetlen mondatok. Mintha nem is én lennék.

Hiába egy tökéletesen megtervezett csajos este, hiába a borocska meg a csomó nassolni való, még a medence meg a csillaghullás is hiába. Ez most nem jött össze. Mostanában szinte semmi. Köszi élet, hogy mindig bekavarsz! Senkinek sincs nyugta. Fura.
Örülnék ha... nem is tudom minek örülnék most. Talán ha itt lenne, annak. Vagy inkább biztos. Az valamiért mindig jó. Most meg főleg jól esne. Még két nap. Hiányzol. Egy, kettő.. várom.

tiszta lappal

írjak, ne írjak, így írjak, úgy írjak, erről írjak, arról írjak.. Még nem igazán döntöttem el. Ez a blog már eleve egy másik 'átköltöztetett változata' , de már jó ideje nem foglalkoztam vele. Egyszer van hozzá kedvem, máskor meg nincs. Most megint itt vagyok, aztán lesz ami lesz. Nem vagyok egy Carrie Bradshaw sem pedig Gossip Girl, de remélem lesznek páran akik benéznek néha. Mostantól megpróbálok tömörebb és minél érdekesebb bejegyzéseket hozni. Ha másra nem, unaloműzésre biztosan jó lesz.