insecure

Kevés bennem az elszántság. Hiába határozok el valamit, túl könnyen feladom, ha úgy érzem nem vagyok elég jó. Túl sok mindennel vagyok így. Ebbe a blogba is ezredszerre kezdtem bele, és mikor úgy gondoltam nem megy ez nekem, nem érdekel senkit, akkor egyszerűen abbahagytam. Évekig rajzoltam, aztán hirtelen csoda volt, ha a kezembe vettem egy lapot és egy ecsetet. Másodszorra vágtam bele a gitározásba is. Most próbálom nem feladni.
Hiányzik a rajzolás. Valaki elkezdett biztatni, hogy csináljam és most van pár ötletem is, mégse kezdek neki. Furcsa, hogy ugyan ez a személy vett rá a blog folytatására is, mondván, hogy ő szereti olvasni az írásaim. Talán elfogultságból, talán mert adok a véleményére, de hallgattam rá. Nem tudom, most miért nem elég. Régen tudtam, hogy jó vagyok. Voltak visszajelzések amik megnyugtattak.
Nemrég kaptam egy kedves hozzászólást itt a blogon, és rettentően jól esett. Láttam, hogy van aki olvas, van egy kis értelme. Ha másért nem is, egy-két emberért megéri.

Vajon sokan vannak így ezzel? Van valami, amit az ember csinál egy ideig, aztán az önbizalomhiány felülkerekedik rajta. Nem érzi magát elég jónak szinte semmiben. Félbehagyott tervek, elveszett álmok. És meglepően sokat segít a másoktól kapott biztatás. A vélemény, akár rossz, vagy jó mégis csak azt jelzi, hogy figyelnek rád az emberek. De miért nem elég, ha csak a saját magunk szórakoztatására foglalkozunk valamivel? Talán túl kevés a motiváció.
Kezdenem kell magammal valamit!