unbiological sister

Vannak elszakíthatatlan kapcsolatok, javíthatatlan emberek, és dolgok amik sosem változnak. Néha meglep az élet. Ekkor jön el a pillanat, amelytől kezdve kicsit másképp látsz mindent.

Talán tényleg vannak, akik ha kell visszatalálnak egymáshoz, talán mi is ilyenek vagyunk. Talán ez így van jól.
Sokszor kezdtem már bele bejegyzésbe ezzel a címmel, de mindig kicsit más tartalommal, aztán sosem jutottam semmire. Éppen ezért nem részletezem most sem, más ezt úgy sem értené.

„Te és én olyan régóta ismerjük egymást, hogy szinte már egy család vagyunk, vagyis 

jogunk van ahhoz, hogy időről -időre megutáljuk egymást, de ez még nem jelenti azt, hogy nincs szeretet a felszín alatt.”

(megint régen írtam, tudom. próbálok javítani magamon és a folyton változó lelkesedésemen)

"nyamvadék selejtek"

Tisztelt Tanárnő!
Elnézését kérem, amiért nem tudok rendesen fekvőtámaszozni, amiért túl rövidet ugrok, amiért nem vagyok élsportoló és azért is, mert gond van a tüdőmmel!
Valószínűleg semmire sem viszem az életben, ha kidobnak a kidobósban, vagy ha elkapnak a fogócskában. Ettől most nagyon elszégyenlem magam, és átgondolom az életem. Köszönöm. 

Szeretem az ilyen kifejezéseket, az ilyen tanárokat és az ilyen napokat.

éppen..

...URL váltáson gondolkozom

felemészt

Ismerd be! Ismerd be, hogy megint ugyanazon jár az agyad. Nagyon is zavar, elveszett vagy és tanácstalan. Tudod, hogy butaság, mások nem is értenék. Kezedbe akarod venni az irányítást. Nem akarod hagyni, hogy teljesen felemésszen, mégsem teszel ellene semmit. Ideje lenne megtalálni a középutat a teljes kétségbeesés és az abszolút nemtörődömség között.