későesti romantika

Mindenkinek kell egy menedék, valami ami biztonságot ad. Mindenkinek kell valami, amitől nevetni kezd, valami ami kihúz a mindennapokból. Mindenkinek kell a kaland, a játék, a vidámság. Kell a remény, kell a megértés. Kell valami ami boldoggá tesz akkor is, ha éppen utálsz mindent magad körül. Ez mind kell ahhoz, hogy ne essünk szét. És tudod mit? Nekem ez te vagy.

őszi letargia(?)

Volt már, hogy úgy gondoltad nem vagy jó semmire? Hogy mindent elrontasz? Mindenkit megsebzel? Folyton csak hibázol? Érezted már, hogy jó lenne elmenni messzire? Elbújni a világ elől, mint kisgyerekként, amikor sokkal egyszerűbb volt a kedvenc rejtekhelyeden kivárni a vihar végét. Elmenni messzire ahol senki sem ismer. Csupa idegen arc és minden első benyomásban egy új esély.

,,Majd kialszom" - ezt mondom napok óta mégsem múlik el másnapra. Ha lehetne, el mennék jó messzire, minden itteni dologtól távol. Még a jó dolgoktól is. Talán csak egy valamitől nem akarnék elszakadni.. azt az egyet vinném magammal.

endorfin

Van az úgy, hogy felkelsz reggel és egyszerűen csak boldog vagy. Nincs különösebb oka, sőt talán előző este még sírva feküdtél le, mégis úgy érzed, minden rendben. A problémák még mindig ott vannak, de nem törődsz velük. Kinézel az ablakon és időjárástól függetlenül mosolyogsz a látványtól. Szereted ami van, és nem bánt ami elmúlt.

Túl a zsebkendőhegyen, az antibiotikumon és a mandulagyulladáson valahogy én is megtaláltam ma ezt az állapotot. Talán a 11-ig alvás tehet róla.